KulturSzalon

Végigolvastam a 168 Óra legutóbbi számát, aztán még egyszer átpörgettem. De hiába, Csurka István nevét nem találtam benne, noha a nekrológnak most kellett volna megjelennie. Nem veszem zokon a „figyelmetlenséget”. Elképzelhető, hogy a főszerkesztő már régen úgy döntött, amíg ő csinálja a hetilapot, az író-politikus neve nem jelenik meg. A többi hetilap amúgy is kárpótolt azzal, hogy szembenézett a Csurka-jelenséggel.

Sokat tanultam az igényes írásokból, és az a benyomásom alakult ki az elhunytról, hogy írónak jobb volt, mint embernek. Ha a kétarcúsága szóba kerül, kajánul idézik az esetet, amidőn a hetvenes évek végén berúgott a szigligeti alkotóházban - ahogy őszintén elmondta egy 1990 májusában készített tévéinterjúban: „felöntöttem a garatra” -, és borgőzös állapotban zsidózni kezdett. A hőzöngés Aczél György fülébe jutott, aki állítólag azt üzente az ünnepelt drámaírónak, hogy ne csak mindig balra rúgjon be.

Azért jó olvasni a megyei napilapokat, mert érdekes írásokra bukkanhat az ember. 2006 augusztusában például interjú jelent meg a Napló című veszprémi újságban Gáll István író özvegyével. Elmesélte, hogy a férjével vettek egy társasházi nyaralót Balatonfüreden, sok időt töltöttek benne, és amikor kedvük szottyant, átruccantak a közelben lakó íróbarátokhoz. Leginkább a Balatonszepezden időző Bertha Bulcsút és a Balatonedericsen lakozó Csurka Istvánt látogatták meg. Az utóbbival ettek-ittak, és most átadom a szót az özvegynek: „Egyszer Csurka szokása szerint elkezdett zsidózni. Gáll mondta neki: ’Te, Pista, hagyd abba! A feleségem is zsidó.’ Csurka rám nézett: ’Na jó, akkor én most helyetted elmosogatok.”

Mulatságos volna a történet, ha a második világháború alatt nem pusztult volna el körülbelül félmillió honfitársunk faji diszkrimináció miatt. Azóta kultúrembernek nem illik zsidóznia, még spicces állapotban sem. A politikusnak állt Csurka István azonban megalapította a Magyar Fórum című lapot, amelynek publicisztikai rovata arról árulkodik, már nem kellett felöntenie a garatra, hogy kitörjön belőle az antiszemitizmus. A szellemi jobboldalt két nagy veszteség érte a közelmúltban: meghalt az építész Makovecz Imre és az író Csurka István. Ha konzervatív értékrendszerű úriember volnék, bizony eltűnődnék rajtuk. Mindkettőjüket az jellemezte a rendszerváltás után, hogy már józanul is zsidóztak.