KulturSzalon

Tegnap este megnéztem-meghallgattam Kovács István olimpiai bajnokunk „mosakodását” az egyik televízióban. Utána furdalni kezdett a lelkiismeret, hogy e rovatban elmarasztaltam a helyesírásáért. Fenntartom ugyan, hogy az egyik közösségi oldalon megjelent hozzászólásában talált 108 hiba túl van minden mértéken, szembesültem azonban ama ellentmondással, amely nemcsak a hajdani élsportolót jellemzi.

 

Társadalmunkban van egy vékony réteg, amelynek tagjai valamilyen okból ismertté váltak. Amikor megszólalnak a nyilvánosság előtt, értelmes ember képzetét keltik, de ha írásba foglalják az egyébként figyelemre méltó véleményüket, kiderül róluk, hogy hadilábon állnak a helyesírással. Tegnap este az országszerte Kokónak becézett ökölvívó is értelmes ember benyomását keltette, bár nem valószínű, hogy politikai pálfordulásáról, az igazi indítékokról meggyőzte az ellenzéki tévé nézőit. Ám az imént jelzett ellentmondás szöget ütött a fejembe. Annál is inkább, mert médiatanári munkám során elég gyakran találkozom vele. Hadd említsek csupán egyetlen példát.

 

A kommunikáció szakos levelező hallgatók közül kitűnt ötleteivel, szellemes megfogalmazásaival, érdekes véleményével és pergő nyelvével egy Beregből érkezett fiatalember. Amikor aztán az írásba foglalt dolgozatát is elolvastam, megrettentem attól, hogy egészen sajátos módon alkalmazta a helyesírási szabályokat. Oly sok hibát vétett, hogy azt kellett volna javasolnom neki: az újságírás helyett keressen magának másik foglalkozást. De mielőtt más pályára irányítottam volna, találkozót kértem tőle. Elmesélte, hogy a családjának nem volt pénze gimnáziumra, ezért inkább az érettségi után kenyérkeresettel kecsegtető szakközépiskolába íratták be, ahol egyetlen nyelvtan órában sem volt része.

 

Az oktatáspolitika akkori irányítói kispórolták a szakközépiskolák tantervéből a nyelvtant. Azt javasoltam a beregi fiúnak, hogy a nyomtatott sajtó helyett rádióban vagy tévében kamatoztassa nyilvánvaló tehetségét. Azóta az állami oktatáspolitika mostani irányítói gyökeresen átalakították a szakközépiskolákat. Úgy hozták közelebb a munkaerő-piac gyakorlatához, hogy a tantervből kihúzták az úgynevezett közismereti tárgyakat. Szorongva várom, hogy az új módi szerint tanuló szakközépiskolások is leérettségizzenek, és közülük a legtehetségesebbek esetleg kedvet kapnak ahhoz, hogy a közösségi oldalakon megosszák velünk a véleményüket.