KulturSzalon

2014. június 11

 

Valószínűtlenül éber álom volt,
mégis oly átkozottul valószerű.
Egy érintés... egy illat...egy mosoly,
a csipkefüggönyön átsütött a hold,
s egy kedves arcot ezüst fénybe vont.
Aztán elmosódott, pedig kétségbeesve kértem:
maradj, ha már elhozott hozzám az éji látomás,
de képed eloszlott mint a füst, éber világomon át.
Pereltem volna a "nagy rendezővel",
várjon, visszaúszom az álomfolyón,
legalább had halljam még egyszer a hangod,
hogy gyógyítson, mint rég, ha bánatom volt.
Kezed nyoma még rajtam lüktetett,
s itt lengett még az álomvarázs,
de ma éjjel ennyi ajándék járt,
randevú, dimenziókon át...