KulturSzalon

nyár. pokol, forróság ..
a csontok jéggé fagynak.
a lélek viharától
madarak megriadnak.
eufórikus zsibbadás.
beszippant a paplan.
elszívja agyamat
csendben, szépen lassan.
zsong az éter.
bomlik az elme.
nem hat az ima,
nincs itt kegyelme.
elpusztít az üresség.
itt hagyott, egymagam.
bebörtönöz a szférám,
az ablakom,s a falam.
rácsok mindenütt.
kopog a zápor.
nincs vészkijárat
lezárt szobámból.
vizibilis sorvadás.
de csak szagát érzem.
rothad a hús,
bűzlöm, szinte vérzem.
tematikus halálnemek.
eljöttetek végül.
már vártalak titeket,
itt ültem egyedül.
pusztít már a gyilok.
csendet hagy maga után.
sikítanék őrjöngve,
a harc szimultán.
legyőznek megannyian.
döfnek, szúrnak a kések.
körmömet szaggatva,
vérrel a falba vések.
undorodom immár.
vétkesek a napok.
magam után néma
kiáltásokat hagyok.
romhalmaz a világ.
megszűnt bennem élni.
nem tudok többé
igazságot vélni.
keresem a fényt,
mely világítja utam.
érzem, lassan befejeződik
ez a furcsa futam.
szakíts szét, fájdalom!
nem kellesz többé!
öljön meg a világ,
ha nem lehetek övé.
gyere értem, vén Lucifer !
mit váratod magad?
szavadat sose,
csak az istent tagadd!
tedd hát, mit kell tenned!
ne félj ölni engem.
tudom, hogy a testi roncsból
hová kell most mennem.
nem kérek bíztatást,
hazug, csalfa Remény !
sorvadásom számomra
mint kés hegye, túl kemény!
szabdalj szilánkokra,
tépj húsomba, tőr!
te légy törött álmomban
a vérfagyasztó őr.
engedjetek ki!
nem bírom már tovább!
húsba nyomom a pengét,
majd a csontig tovább, tovább, tovább, ...